Látom a végét, igen,
Nincs kiutam innen,
Egyedül lépek, félek,
Érzem hogy még élek.
Csendben, halkan sóhajtok,
Csak egyet óhajtok...
Legyen vége már, elég,
Eltűnt minden remény.
Halálmadár az égen,
De én már nem félek.
Halkan lépek előre,
Nem futhatok előle.
Meghalt a remény, mi élt,
És vele együtt én.
Nem hiányzom senkinek,
Nem hagyhatom ennyiben.
De mégis, ki meghalt,
Halott. Vissza nem jön.
S elfelejtik hamar...
2012. január 4.
- Cím nélkül Nr. 2. -
Vörös éjben csendes lépt,
Immár kihunyt minden fény,
Könnyek törik meg a csendet,
Már semmi nem lesz rendben.
Holló száll a kies éfen,
A reménynek ím vége.
Csendben repül egy ház felé,
Fejét mostan felemelé.
Halálmadár száll a házra,
A lány szomorúságára.
Elveszi kedvesét tőle,
Csendben hull a könnye.
2011. december 14.
Ui.: Címadásban sosem voltam jó, és tudom, hogy nem a holló a halálmadár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése