2012. június 3., vasárnap

Ismét itt...

Kettéhasadt



Lefekszem melléd, tested ölelem,
Karomban talál rád az önfeledés.
Elalszol, simogatlak, csókollak,
Majd végül itt hagylak.

Rám ma éjjel más is vár,
Ki majd vélem hál.
Bőre hófehér pergamen,
Ölelem, csókolom, magamévá teszem!

2012. március 3., szombat

Vérengző lény

Sötét éjben árny oson,
Csendben csókját ellopom.
Vérben úszunk, ez mámor,
Könnyem pereg, mint zápor.

Torkom véres, könny potyog,
Kedvesem egyre morog.
Vére csorog, iszom én,
Sötét éjben járó lény

2011. december 9.

2012. február 17., péntek

Szívmardosó fájdalom

Fáj, hogy szíved másé, ölelésed másnak jár,
Csókod nem rám, hanem egy másik lányra vár.
Őt fekteted le csendben az ágyra, csókolod,
Míg én vágyakozva utánad sóhajtozom.
Fáj, hogy lelked eldobtad én tőlem, másnak,
Egy meg nem érdemelt s fiatal lánynak.
Jól eső volt hallani, „szeretlek”, Christine,
De tudhattam volna, hogy nem lesz ez mindig így!
Tudhattam volna, hogy nem ismerlek igazán,
S egy óvatlan percedben, végül kihasználsz,
Eldobsz mint egy ócska játékot, melyik már
Porosodva évek óta a sarokban áll.
Hullajtom csendben könnyeim, Te éretted,
Kit életemben mindig is csak féltettem,
Megbecsültem, szerettem, imádtam, megadtam,
Amit kért, de mit nem mondott, nem tudhattam,
Hogy vajon most szabadság vagy hazugság az,
Mi kell neki? Vagy egyszerűen a szerelem
múlása, hogy engem végül elfeledjen,
Mit Ő annyira, de annyira rég várna?
Megkaptad, elhagytál, szeress hát mást, most már
Nem érdekel, szívem akkor is érted fáj,
Nem lesz másé, nem fogok feledni, leledzni,
Más férfit többé nem ölelek, szeretek.
Elhagytál. Jól esik most ez Neked, édes élet,
Nem számít hogy egy szívet zúztál ketté?
Ha nem számít, hát nem, de mindegy is, elég,
Szívem hamu már, minden-minden porrá ég.

2011. május 15.

2012. január 28., szombat

A halál angyala

Halál Angyala

Bőrömön érzem forró leheleted,
Szemembe fúrod két szép szemed.
Meghátrálok, tudom mi kell neked,
Életemet most neked itt el kell venned.

Egyre lejjebb mész, szemeddel pásztázol,
gúnyosan kacagva rajtam átgázolsz,
Nem tudom miért nevetsz ily ádázul,
Én úgyis meghalok, hisz várnak már.

Időm lejárt, itt van vége, Te előrébb hajolsz,
Ajkad az én ajkamhoz hozzá tapad.
Ellenkezni nincsen erőm - nem akarok,
Mézédes csókod feledteti minden akaratom.

Elhúzódsz tőlem, gúnyosan rám mosolyogsz,
Majd nyakamra tér át nyelved mostoha tánca.
Megbénultan állok, erőm nincs ellenkezni,
Oly annyira jól esik finom érintésed.

Elhúzódsz tőlem, mostmár gúnyosan kacagsz - ,
S kimondod: kedves, neked mostmár menned kell,
Várnak rád, földi időd lejárt, indulj már,
Az istenért, mozdulj már - taszítasz a pokol kapujába,
Majd egy apró mozdulattal be is löksz rajta.

(2009. október 13.)

2012. január 5., csütörtök

Halál téma

- Cím nélkül -

Látom a végét, igen,
Nincs kiutam innen,
Egyedül lépek, félek,
Érzem hogy még élek.

Csendben, halkan sóhajtok,
Csak egyet óhajtok...
Legyen vége már, elég,
Eltűnt minden remény.

Halálmadár az égen,
De én már nem félek.
Halkan lépek előre,
Nem futhatok előle.

Meghalt a remény, mi élt,
És vele együtt én.
Nem hiányzom senkinek,
Nem hagyhatom ennyiben.

De mégis, ki meghalt,
Halott. Vissza nem jön.
S elfelejtik hamar...

2012. január 4.

- Cím nélkül Nr. 2. -

Vörös éjben csendes lépt,
Immár kihunyt minden fény,
Könnyek törik meg a csendet,
Már semmi nem lesz rendben.

Holló száll a kies éfen,
A reménynek ím vége.
Csendben repül egy ház felé,
Fejét mostan felemelé.

Halálmadár száll a házra,
A lány szomorúságára.
Elveszi kedvesét tőle,
Csendben hull a könnye.

2011. december 14.

Ui.: Címadásban sosem voltam jó, és tudom, hogy nem a holló a halálmadár.

2012. január 3., kedd

Őrült vagyok?!

- Cím nélkül -

Vezeklünk bűnökért,
Gyötrelmes életért,
Fájdalmas gyönyörért,
Kicsorduló könnyekért.

Gyötrődünk kínokért,
Elhullott szerettekért,
Szívbemaró érzésekért,
Kínzó félelemért!

Bánkódunk a régmúltért,
Egyre kevesebb értelemért,
Fájdalmas családunkért,
Kell ez a parádé?!

Öld meg magad, az kell,
Neked ez a lét szükséges!
"Meghalok ma éjjel" - mondod,
De életed ki nem oltod!

Papolsz arról, milyen szar,
Nem is tudod, mi az igazi baj.
Azt hiszed egyedül vagy, de nem,
Pusztulj, az isten verjen meg!

Enyhén brutális vers...

Árny

Sötét éjben árny oson,
Csenden csókját ellopom.
Vérben úszunk, ez mámor!
Könnyem pereg, mint zápor...

Torkom véres, könny potyog,
Kedvesem egyre csak morog.
Vére csorog, iszom azt én,
Sötét éjben járó lény...

Bemutatkozás

Sziasztok
Ismerős lehetek, a másik blogomról: www.lelekszilank-armina.blogspot.com

Ez a blog a verseim, novelláim, és különböző életszemléleti dolgaim hivatott bemutatni, remélem el fogja nyerni pár ember tetszését. :)